Hogyan lehetünk gazdagok, és egyáltalán boldogít-e a pénz ?

a pénz boldogít vagy nem
Ahogyan minden más, a gazdagság fogalma is relatív. Bill Gateshez viszonyítva a legtöbben mindig is szegények maradunk, a hátrányos helyzetű családok szemében pedig már most is fényűző életet élünk. Mit jelent a gazdagság? Hogyan tehetünk szert több pénzre alkalmazottként? Egyáltalán boldogít-e a pénz, vagy idővel a vagyon is elértéktelenedik? Aktuális cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

A pénz nem boldogít. Vagy mégis?

Ez a kérdés már évszázadok óta megosztja az embereket. Egyesek szerint a pénz nem boldogít, hiszen egy önmagában értéktelen váltóeszközről beszélünk. A cinikusok szerint rossz az íze, nem lehet megenni, nem nyújt élményt, nem pihentet és nem szórakoztat. Igen ám, viszont mindezek megvásárlására alkalmassá tesz minket, állítja a másik oldal. Akkor most hol az igazság ?
Valahol a két szélsőséges megállapítás között. Ahhoz, hogy megértsük a pénz mint boldogságfaktor működését, figyelembe kell vennünk, hogy hasonlóképpen a legtöbb dolgokhoz és élményhez, az anyagi jólléthez is hozzá lehet szokni idővel. És amikor ez megtörténik, a pénz megszűnik extra örömforrásként szolgálni.
Ennek megértéséhez hívjuk segítségül a tudományt!Sigmund Freud elismert osztrák neurológus és pszichiáter megállapítása szerint az ember a mindennapjai során az élet nehézségein próbál könnyíteni, különböző módokon. Freud ezzel kapcsolatban három nagy csoportot különböztet meg, a szórakozást, a pótkielégüléseket és a kábítószereket.
Szórakozás alatt érthetünk nyaralást, edzőterembe járást, kirándulást, gyakorlatilag minden olyan cselekvést, amely kiszakít minket a mindennapok monoton mókuskerekéből. Kábítószerek alatt Freud ugyanúgy érti az alkoholt és a dohánytermékeket, mint ahogy a különféle tudatmódosító szereket. Számunkra azonban most a pótkielégülések a legfontosabb kategória. Mindenki tud a saját életéből olyan példát hozni, amikor nagyon vágyott valamire, de azt nem tudta megszerezni, ezért beérte kevesebbel.
A legtöbbször fel sem ismerjük a pótcselekvéseinket. “Nem tudtam megvásárolni a 400 000 forintos csúcskategóriás notebookot, ezért beérem egy 200 000 forintos felsőközép - kategóriással. “Nem tudok Toszkánába költözni, de a házamra vásárolhatok toszkán stílusú cserepet.” De akár más jellegű sikertelenségeinket is megpróbáljuk palástolni egy drágább autó vagy ruhadarab megvásárlásával. A lista végtelen, és arra enged következtetni, hogy az élet által elénk gördített nehézségek terhét hajlamosak vagyunk azonnali jutalmakkal enyhíteni.
A pótkielégülésekkel az a legnagyobb probléma, hogy csupán időszakosan képesek csökkenteni az egyén szorongását. Egy többmilliós BMW-t ugyanúgy megszokunk, ahogyan egy új kabátot, csupán a megszokottá válás időtartama különbözik. Amikor új iPhone-t vásárolunk, néhány hétig hímes tojásként bánunk vele, egy évvel később azonban teljesen értéktelenné válik számunkra, és az Apple új szériáját akarjuk megvásárolni.

Különbség van anyagi javak felhalmozása és élményekre költés között

Amikor arra a kérdésre keressük a választ, vajon boldogít - e a pénz, nem mehetünk el szó nélkül a társadalomtudomány azon megállapítása mellett, miszerint az anyagi javak felhalmozása és az élményekre való pénzköltés között bizony lényegi különbségek mutatkoznak.
Mielőtt azonban ezt a kérdést részletesebben is kifejtenénk, meg kell állnunk egy szóra. Pontosan mikor is beszélhetünk arról, hogy élményekre költünk, és mikor jön el az a pont, hogy anyagi javak felhalmozásáról van szó? Sokak számára ugyanis egy drága sportautó, vagy egy több százezer forintos horgászfelszerelés felesleges rongyrázásnak tűnik, amíg néhányak számára mindez feledhetetlen élményeket biztosít.
Hogy tovább menjünk, lényegében anyagi jóllét kérdése a kulturális gyarapodás is. Az, hogy hány könyvet olvashatunk el, hány színházi előadást vagy mozifilmet nézhetünk meg, vagy mely múzeumokat látogathatjuk meg, egyaránt attól(is) függ, hogy mennyi pénz lapul a tárcánkban. Márpedig kijelenthető, hogy az ilyen jellegű szellemi utazások során sem gyarapodunk kevesebb tapasztalattal, mint egy fizikai utazás során.
Sőt, feltehetjük azt a kérdést is, egyáltalán mérhető-e a boldogság, vagy sem? Erre vonatkozóan létezik egy kifejezés, a szubjektív jóllét fogalma. A szubjektív jóllét gyakorlatilag arra keresi a választ, mi szükséges ahhoz, hogy az egyén elégedett legyen saját életével, illetve milyen követelményeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy életminőségünket jobbnak ítéljük a korábbihoz képest.
A szubjektív jóllét fogalmának természetesen több értelmezése is van. Seligman és Csíkszentmihályi megállapítása szerint azonban a szubjektív jóllét elsősorban az élet múltbeli történéseinek folyamatos értékelése.
És ezzel el is érkeztünk a keresett válaszunkhoz. Eszerint a megállapítás szerint ugyanis az élményeink képesek hosszútávon is boldogságforrásként funkcionálni, míg a különféle anyai javak és vagyontárgyak idővel “telítődnek”, azaz jóllétnövelő hatásuk az idő múlásával folyamatosan csökken.
Kijelenthetjük tehát, hogy bár egy sportautó vásárlása valóban fantasztikus élményeket nyújthat, idővel - mivel ezt az élményt gyakorlatilag korlátlanul van lehetőségünk újra és újra átélni - , nem nyújt majd olyan mérvű szórakozást, mint a vásárlás pillanatában.

Mi a helyzet a hirtelen jött vagyonnal, az sem boldogít ?

Ha most megkérdeznénk 10 embert, 8 feltehetőleg azt felelné, nem roppanna össze a hirtelen jött vagyon súlya alatt. Pontosan tudná, mibe fektesse a pénzét, és hogyan ossza be. A valóság azonban mást mutat. Nem csak a népszerű tévésorozat, a Lost egyik főszereplője, Hurley életét keserített meg a lottónyeremény. A Pénzcentrum cikkéből kiderül, hogy bizony a hirtelen jött gazdagság gyakrabban jelent komoly terhet, mint valódi boldogságot. Számos örökös vagy lottónyertes rogy megy a hirtelen szerzett vagyon súlya alatt, és utcára kerül, vagy öngyilkos lesz.
Ennek magyarázata részben a fentiekben már említett jelenségnek köszönhető. Vagyis ahhoz, hogy az ember gyorsan és könnyedén hozzászokik a jólléthez. Az Amerikai Egyesült Államokban létező szociálpszichológiai kifejezés a “hirtelen gazdagság szindróma”. A betegség tünetei a vagyon miatt érzett szüntelen bűntudat, a kóros elszigetelődés, a kínzó döntésképtelenség, illetve a szűnni nem akaró rettegés attól, hogy a hirtelen szerzett pénz elvész, esetleg tönkreteszi a jelenlegi kapcsolatainkat. Megfigyelhető továbbá, hogy azok, akik hirtelen nagy vagyonra tesznek szert, nem képesek olyan apró örömöknek hódolni, mint egy regény elolvasása vagy egy koncert élménye.
Magyarországon olyan tekintetben más a helyzet, hogy a lottónyertesek és a jelentős vagyont öröklők jellemzően titkolják hirtelen anyagi gyarapodásukat, és elköltöznek jelenlegi lakhelyükről, és sokakkal megszakítják a kapcsolatot. Bár ez kevésbé tűnik szélsőséges viselkedésnek, mint az öngyilkosság és a hirtelen elszegényedés, mégis életminőségromlásnak tekinthetjük.
Vajon mi állhat a jelenség hátterében? Sokan arra vezetik vissza a gyors meggazdagodásból fakadó problémákat, hogy önmagában nem a siker és a gazdagság boldogít, hanem az odavezető út. Ahhoz, hogy meg tudjunk birkózni az anyagi gyarapodás okozta terhekkel, a változásnak folyamatosnak kell lennie. Ez a meglátás logikus, hiszen a hirtelen bekövetkező változás kevés esetben jótékony hatású.

Alkalmazottként is lehetek gazdag?

a sok pénz boldogít vagy nem
Az emberek fejében még ma is él az az elképzelés, miszerint alkalmazottként lehetetlen meggazdagodni. Hajlamosak vagyunk úgy gondolni erre, mintha az anyagi jóllét elérésének egyetlen módja a vállalkozói lét lenne.
A közvélekedés szerint ráadásul ahhoz, hogy valaki jelentős vagyonra tegyen szert, leginkább csak szerencse szükséges. Öröklés vagy nyeremény útján képzelik a meggazdagodást, nem pedig kemény munka és lemondás eredményeként. Pedig a fenti példák éppen azt mutatják, hogy a hirtelen az ölünkbe hullott vagyon semmi jóra nem vezet.
Rengetegen panaszkodnak azért, mert egyszerűen nem jutnak egyről a kettőre. Nem tudják növelni saját bevételeiket, de a legtöbben belesnek abba a hibába, hogy rossz helyen keresik a pénzt (szó szerint).
Vegyünk egy példát! Ha 5 éve ugyanazon a helyen dolgozol, de a fizetésed egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben emelkedett, felesleges azon gondolkodnod, hogyan tehetnél szert magasabb bevételre. A válasz ugyanis a munkaerőpiac jelenlegi trendjeiben keresendő.
Ma ugyanis már teljesen más helyzetek uralkodnak a munkaerőpiacon, mint évekkel korábban. Néhány éve még túljelentkezés volt a munkahelyeken, a cégek így megtehették, hogy válogattak a jelentkezők között. Mára azonban fordult a kocka. Napjainkban munkaerőhiány uralkodik, és jó szakemberekből minden iparágban hiány van - nem csak Magyarországon, külföldön is.
Ebből kifolyólag szinte garantált, hogy már azzal is többletbevételre tehetsz szert, ha otthagyod a jelenlegi munkahelyed, és újat keresel. Hiszen a konkurens cégek nagy eséllyel ajánlanak majd 20-30 százalékkal magasabb bért a jelenleginél, pusztán azért, hogy elcsábítsanak. Arról már nem is beszélve, hogy bizony Magyarországon is lehet milliós fizetésed, akár alkalmazottként is.
Egy dologra azonban mindenképpen figyelnünk kell, ha újabb mérföldkövet hagyunk magunk mögött az anyagi boldogulás útján. Ez pedig nem más, mint a tudatos pénzkezelés módszertana.

A túlköltekezés nem csak az egyénre nézve veszélyes

Láthattuk, mire képes a hirtelen jött vagyon. Pontosan tudjuk, hogyan reagálunk, amikor valamivel több pénz üti a markunkat a szokásosnál. Jellemzően azonnal költekezésbe kezdünk. Vásárolunk néhány új ruhát, asztalt foglalunk egy drága étteremben, és túlvásároljuk magunkat az élelmiszerboltban. Akkor is, ha ezekre utólag belegondolva semmi szükségünk nem volt. Egyszerűen így vagyunk kódolva. Lételemünk a folyamatos, azonnali jutalmazás.
a sok pénz boldogít vagy nem
A legnagyobb probléma azonban ezzel a viselkedésmóddal, - amellett, hogy egyáltalán nem szolgálja a hosszú távú céljainkat -, hogy rendkívüli mennyiségű hulladékot termel. Ez pedig konkrétan negatív hatással van a világgazdaságra.
Világszerte tapasztalható, hogy nem tudunk a pénzzel a bánni. A saját környezetünkben is találunk példát arra, hogy valaki még az átlagnál jóval magasabb fizetés mellett is hónapról hónapra él. Ez az életforma azonban rendkívül veszélyes, hiszen bármikor beüthet a krach.

Mit tegyek, ha már jobban keresek, mint korábban?

Az első hiba, amit érdemes elkerülnöd, hogy belenyugszol abba, hogy most már jól keresel. Ez ugyanis egyrészt motiváció-csökkenéssel jár, másrészt pedig korántsem minősül tudatos és felelős pénzügyi döntésnek. Ehelyett inkább gondolkodj megtakarításokban! Ezáltal ugyanis nem csupán a pillanatnyi jóllétet biztosíthatod magadnak, hanem a jövőben bekövetkező esetleges szerencsétlen helyzetekre is felkészülsz.
Alapvetően kétféleképpen gondoskodhatsz a jövődről. Az első, hogy megtakarítási számlát nyitsz. Ezáltal vállalod, hogy havonta fix összeget utalsz a számlára, amelyet meghatározott ideig nem vehetsz ki. Cserébe a futamidő lejártát követően felveheted a megtakarításod kamattal gyarapított összegét, ráadásul akár kedvezményes hitelkonstrukciókat is igényelhetsz, például lakásvásárlásra vagy felújításra.
A másik mód, hogy spórolni kezdesz. El kell felejtened, az “ezt még megengedhetem magamnak” mentalitást. Bár valóban úgy tűnhet, hogy a 400 forintos chips helyett most már megveheted a 800 forintosat, nézzük meg, hová vezet mindez!
A KSH 2015-ös adatai szerint Magyarországon az egy főre jutó havi kiadások mennyisége 72.214 Ft. Azaz, napi 2 400 forintból él a magyar. Az iménti említett chipses művelettel máris elköltötted a magyarok átlagos napi kiadásának 33%-át. Ha azt vesszük alapul, hogy naponta csak 500 forinttal költesz többet, mint korábban, akkor is elköltesz egy évben 182 500 forintot pluszban. Ez pedig magasabb, mint a 2016-os magyarországi havi átlag kereset (175.028). Hosszú távon tehát érdemes spórolásban és megtakarításban gondolkodnod.
Ahogyan azt már a fentiek is jól példázzák, az azonnali jutalom fontosabb számunkra, mint a hosszú távú biztonság. Éppen ezért hajlandók vagyunk havonta 50 000 forintot költeni ruhákra vagy szórakoztató műszaki cikkekre, de megtakarításra még 20 000 forintot is sajnálunk. Pedig hosszútávon a megtakarítás térül meg, és nem a pillanatnyi jutalmazás.