Azaz, az Alkotmánybíróság és a magánnyugdíjpénztárak története.
Azok a szakértők, akik az Alkotmánybíróság működését jól ismerik sem tudják pontosan megmondani, hogy az új, decemberben érvénybe lépő, nyugdíjszabályozást (mondjuk ki: Magánnyugdíjpénztári források államosítása) kifogásoló beadványokról mikor születhet döntés. Az első megítélés alapján az volt a vélemény, hogy a gyors eljárást követően február közepén hozhatja meg döntését a testület. Nos most április elején, még azon folyik a tanakodás, hogy egyáltalán maradt-e elegendő hatásköre az Alkotmánybíróságnak. Az igen erős politikai nyomás hatására, először arról kell dönteni, hogy az Alkotmánybíróság dönthet-e a magánnyugdíjak, Magánnyugdíjpénztári pénzek államosítása ellen.
Vezető gazdasági lapok kérdésére, az Alkotmánybíróság szóvivője elmondta, hogy az ügyet vezető bíró személye, csak az ügy lezárást követően elkészült határozatból derülhet ki. A belső munkavégzésre vonatkozó kérdések elől határozottan elzárkózódott. Ez idő alatt, az Alkotmánybíróság véleményétől függetlenül, a kormányfő kijelentette, hogy még véletlenül se számítson senki arra, hogy a kormány a döntését megváltoztatja a Magánnyugdíjpénztári pénzek államosításával kapcsolatosan.
És mit jelenthet az igazi politikai nyomás? Kapunk reálhozamot? Megérte átlépni az állami nyugdíjpénztárba?
Nos, a kormány döntése alapján az Alkotmánybíróság jogosítványa jelentősen csökkent. Kormányzati hírek szerint ezen nem is nagyon kívánnak változtatni. A jelenlegi elképzelések szerint a jövőben az Alkotmánybíróság összetételét és az elnökét nem a bírák, hanem az országgyűlés választaná. Annak fényében, hogy a jelenlegi elnök mandátuma a nyáron lejár, nem valószínű, hogy a bírák szembe mennének a kormány elképzeléseivel. Sokak véleménye szerint az Alkotmánybíróság közeli jövőjének a legfontosabb célkitűzése a túlélés, és nem a magánnyugdíjpénztárak és a reálhozamunk kérdése.