A hétfőn megszavazott új törvény alapján bizalomvesztés és méltatlanság miatt is meneszthetik a köztisztviselőket és kormányhivatalnokokat. Az etikai normák még nem tisztázottak, az ezt taglaló törvény még nem készült el.
De vajon mit jelenthetnek pontosan ezek az okok? „Méltatlan hivatalára a tisztviselő, ha – akár munkájával összefüggésben, akár munkahelyén kívül – olyan magatartást tanúsít, amely a beosztása tekintélyét, a munkáltató jó hírnevét, illetve a közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat súlyosan rombolja. Bizalomvesztésnek pedig az minősül, ha a kormánytisztviselő megszegi azon kötelezettségét, hogy feladatait a főnöke iránti „szakmai lojalitással köteles ellátni”.
Az új törvény alapján a felmentés lehetséges indokai lehetnek:
-
létszámcsökkentés esetén, ha átszervezés következtében munkaköre feleslegessé vált, ha nyugdíjasnak minősül, illetve ha megszűnt az a tevékenység, amelyben foglalkoztatták.
-
Kötelező a felmentés méltatlanság, nem megfelelő munkavégzés és bizalomvesztés esetén, továbbá ha munkakörének egyoldalú módosítása miatt a tisztviselő ezt kéri,
-
vagy ha egészségügyi okból feladatai ellátására alkalmatlan.
-
Fel kell menteni a nyugdíjba vonuló közszolgát is.
Ha a felmentés oka a méltatlanság, ebben az esetben a tudomásszerzéstől számított 15 napon belül (a méltatlan magatartás elkövetésétől számítva egy éven belül), bűncselekmény esetén annak elévüléséig lehet felmenteni a tisztviselőt, azonnali hatállyal.
De vajon mennyire etikus a főnök iránti lojalitás, mint felmentési ok? Pályám során én is találkoztam (a közszférában is) olyan főnökkel, akivel nem minden esetben értettem egyet szakmailag. A mi szakmánkban törvények alapján dolgozunk, nem lehet így vagy úgy értelmezni egy –egy törvényt, hanem csak egy féleképpen lehet: jól. Ezek után, ha nem értek egyet a főnökömmel, akár ki is rúghatnának, ha köztisztviselőként dolgoznék? Akár…